Mélissa Da Costa története csendesen, mégis mélyen megérintett. A havas hegyek között megbújó panzió és a benne élő emberek sokáig velem maradtak. Nálam eddig ez a nyár könyve, amit örömmel ajánlok mindenkinek, aki szereti a lélekig ható történeteket.
Vannak regények, amelyek nem a fordulatokkal, hanem a csendes pillanataikkal maradnak velünk – számomra a Visszatérés is ilyen volt.
Mélissa Da Costa finoman, nagy empátiával rajzolja meg azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek képesek megtartani bennünket akkor is, amikor már alig hiszünk önmagunkban. Különösen szerettem, hogy a történet nem siet: teret enged a tájnak, a hétköznapoknak és a szereplők apró gesztusainak, ettől minden érzés hitelesnek és átélhetőnek hat. A hegyek között megbújó panzió bensőséges világa olyan atmoszférát teremt, amelybe olvasóként jólesik hosszabb időre megérkezni.
Ritka az a könyv, amely ennyire szelíden, mégis ilyen mély nyomot hagy az emberben – nekem eddig ez a nyár legszebb olvasmánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése