Szomorú hangulatot áraszt a történet, ennek
ellenére nem süllyedtem teljes letargiába. Úgy tűnik, hatott rám
a történet, ám mégse ette be magát a bőröm alá, nem éreztem
a világvége hangulatot. Ez tulajdonképpen pozitívum, mert a
szereplőket ért tragédiákon túl tudtam lépni, olvasás közben
pedig tudtam értük szorítani. Katja Millay keserédes regénye
nagy népszerűségnek örvend már évek óta. Most lehetőségem
volt elolvasni, és nem bántam meg. Gondolatban elraktározom a
hasonló jellegű történetek közé.
Tartalom:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan
tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának.
Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét
múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban
kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul
vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő
maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét
elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt.
Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik
elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt,
előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám
miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik,
Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya
titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
Értékelés:
Fiatalon feldolgozni a sorozatos tragédiákat talán
még nehezebb, mint felnőtt fejjel. A veszteség fájdalma mindig
mély nyomot hagy, kitörölhetetlen, pláne, ha tragikus módon
veszítjük el szeretteinket, vagy bántalmazás éri őket. Az
ifjúsági regények szerzőit is rendkívüli módon foglalkoztatja
a téma, elég csak Colleen Hoower történeteire gondolni. A
Nyugalom tengere is talán a Hopeless stílusát követi. Hogy melyik
írónő fogalmazta meg előbb a gondolatait, nem is fontos. A
lényeg, hogy muszáj a fájdalmasan megélt szerelmet is bemutatni,
és erről is olvasni.
Nastya: Badass
csajnak van elkönyvelve, csupa rejtély övezi a személyét.
Josh: Csoda,
hogy normális életet tud élni a sok veszteség ellenére.
Nem kellett részletes leírás a főszereplő lány
bemutatásához, mert minden stílusjegyéről ordít, hogy valami
nagy titok lappang az életében. Teljes elszigeteltségben él,
ennek ellenére nyitott a külvilágra, de csak szemlélőként.
Kíváncsisága lassan felülkerekedik az elfojtott érzelmeken.
Josh minden családtagját elveszítette, egyedül él a
nehéz örökségével. A bútorok készítése, a fa megmunkálása
szinte földön túli örömöt jelent neki. Nastya megjelenése
viszont felborítja a fájdalmas hétköznapjait, a közös
fabrikálás, a ki nem mondott szavak széttéphetetlen köteléket
fonnak köréjük.
Drew: Szerintem
külön regényt érdemelne a története. Ő a jószívű sármőr.
Clay: A
festményei segítségével tud baráti kapcsolatba kerülni a
szereplőkkel.
Josh legjobb barátja Drew, aki szöges ellentéte a
fiúnak. Nagyszájú vitabajnok, csábító szépfiú, aki mindezek
ellenére szerethető figura.
Elsőként Clay volt az, aki nyitott Nastya felé, a
festményei lenyűgözik a lányt. Közben kiderül, hogy Josh-sal is
évezredes barátság fűzi össze.
Pozitívum:
Néha kell, hogy fájjon egy történet.
Negatívum:
Nem tudott 100 százalékosan
lekötni.
A könyv borítójával akár azt a játékot is
játszhatnánk, hogy ki mit lát meg először a képen. A fedlap
közepén egy fagylaltos pohárból csordogál a megolvadt jégkrém.
A fagyifolyam két oldalán pedig egy férfi és egy nő profilja
vehető ki. Vélhetően a két főszereplőt jelképezendő. No, és
a fagylalt is felbukkan a történetben.
Kedvcsináló
idézet:
„– Josh nem szerelmes belém, ahogy én sem vagyok
szerelmes belé.
– Napsugár, ezt meséld olyannak, aki el is hiszi!
Nem látod, hogy néz rád Josh? – Látom én, de nem tudom, mit
jelent. – Úgy bámul, mintha egy kifogástalan állapotban
megőrzött, tizenhetedik századi, kézzel faragott asztal lennél.
– Szóval úgy néz, mintha bútor lennék.
– Pontosan. Na látod. Tudod te, hogy miről
beszélek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése