2017. június 5., hétfő

Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere

Szomorú hangulatot áraszt a történet, ennek ellenére nem süllyedtem teljes letargiába. Úgy tűnik, hatott rám a történet, ám mégse ette be magát a bőröm alá, nem éreztem a világvége hangulatot. Ez tulajdonképpen pozitívum, mert a szereplőket ért tragédiákon túl tudtam lépni, olvasás közben pedig tudtam értük szorítani. Katja Millay keserédes regénye nagy népszerűségnek örvend már évek óta. Most lehetőségem volt elolvasni, és nem bántam meg. Gondolatban elraktározom a hasonló jellegű történetek közé.


Tartalom:

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

Értékelés:

Fiatalon feldolgozni a sorozatos tragédiákat talán még nehezebb, mint felnőtt fejjel. A veszteség fájdalma mindig mély nyomot hagy, kitörölhetetlen, pláne, ha tragikus módon veszítjük el szeretteinket, vagy bántalmazás éri őket. Az ifjúsági regények szerzőit is rendkívüli módon foglalkoztatja a téma, elég csak Colleen Hoower történeteire gondolni. A Nyugalom tengere is talán a Hopeless stílusát követi. Hogy melyik írónő fogalmazta meg előbb a gondolatait, nem is fontos. A lényeg, hogy muszáj a fájdalmasan megélt szerelmet is bemutatni, és erről is olvasni.

Nastya: Badass csajnak van elkönyvelve, csupa rejtély övezi a személyét.
Josh: Csoda, hogy normális életet tud élni a sok veszteség ellenére.

Nem kellett részletes leírás a főszereplő lány bemutatásához, mert minden stílusjegyéről ordít, hogy valami nagy titok lappang az életében. Teljes elszigeteltségben él, ennek ellenére nyitott a külvilágra, de csak szemlélőként. Kíváncsisága lassan felülkerekedik az elfojtott érzelmeken.
Josh minden családtagját elveszítette, egyedül él a nehéz örökségével. A bútorok készítése, a fa megmunkálása szinte földön túli örömöt jelent neki. Nastya megjelenése viszont felborítja a fájdalmas hétköznapjait, a közös fabrikálás, a ki nem mondott szavak széttéphetetlen köteléket fonnak köréjük.

Drew: Szerintem külön regényt érdemelne a története. Ő a jószívű sármőr.
Clay: A festményei segítségével tud baráti kapcsolatba kerülni a szereplőkkel.

Josh legjobb barátja Drew, aki szöges ellentéte a fiúnak. Nagyszájú vitabajnok, csábító szépfiú, aki mindezek ellenére szerethető figura.
Elsőként Clay volt az, aki nyitott Nastya felé, a festményei lenyűgözik a lányt. Közben kiderül, hogy Josh-sal is évezredes barátság fűzi össze.

Pozitívum: Néha kell, hogy fájjon egy történet.
Negatívum: Nem tudott 100 százalékosan lekötni.

A könyv borítójával akár azt a játékot is játszhatnánk, hogy ki mit lát meg először a képen. A fedlap közepén egy fagylaltos pohárból csordogál a megolvadt jégkrém. A fagyifolyam két oldalán pedig egy férfi és egy nő profilja vehető ki. Vélhetően a két főszereplőt jelképezendő. No, és a fagylalt is felbukkan a történetben.

Kedvcsináló idézet:

„– Josh nem szerelmes belém, ahogy én sem vagyok szerelmes belé.
Napsugár, ezt meséld olyannak, aki el is hiszi! Nem látod, hogy néz rád Josh? – Látom én, de nem tudom, mit jelent. – Úgy bámul, mintha egy kifogástalan állapotban megőrzött, tizenhetedik századi, kézzel faragott asztal lennél.
Szóval úgy néz, mintha bútor lennék.
Pontosan. Na látod. Tudod te, hogy miről beszélek.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése