Ian Tregillis: Géplélek

Korszakalkotó ötlet volt a mechanikai forradalom időbeli áthelyezése. A robotika térhódítása a mi életünkben csak a jövőben lehetséges, Ian Tregillis regényében viszont már a múltban, több mint száz évvel korábban végbement. A hogyan és a miként nem is lényeges, inkább a géplelkek beilleszkedése a társadalomba, munkára fogásuk etikai vonatkozásai az érdekesek. Az ember nagy félelme, hogy a gépek átveszik a szerepét, a hatalmat, előbb-utóbb elkerülhetetlen, de ez a könyv több annál, mint egy szimpla sci-fi.

Tartalom:

Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt.
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.

Értékelés:

Ez egy magasabb szint, több mint szórakoztató irodalom. Véleményem szerint a Twister Media által kiadott Fogaskerék-háború című sorozat első része már inkább a szépirodalom kapuit döngeti, amellett, hogy lebilincselő sci-fi. A legégetőbb kérdés, hogy meddig gép egy szerkezet, és mikortól tekinthető önálló, döntésekre képes egyénnek, rendkívül elgondolkodtató. Az átszabott világrend kissé meghökkentő, a főszereplők közül egyértelműen a robot, vagy ahogy a regényben nevezik, a kattogó a legszerethetőbb. A kezdő kötet eseményei folytatásért kiáltanak.

Jax: A gépszolga a legszimpatikusabb, talán nem véletlenül. 
Berenice: A végzet asszonya, aki kegyetlen és gyarló oldalát is megmutatja. 
Visser: A tiszteletes sorsa mutatja leginkább, hogy nem is különbözünk annyira.

Kalandos utazás, és ezernyi veszély közepette teljesíti a tiszteletestől kapott feladatát Jax, a gépszolga, aki az út során megszabadul béklyóitól. Ez halálos veszedelmet hoz rá, társaiban nem bízhat a rájuk kényszerített missziók miatt. Renegátként küzd az életéért, és ezzel együtt az elnyomott nép, a franciák mellé áll.
Több dolog miatt is bosszúra szomjazik Berenice, a francia ellenállók titkos ügynökeinek vezére. A szemrevaló asszony nem átall bevetni a bájait, amikor hasznos információra bukkan a hollandok sebezhetőségét illetően. A vérszomjas bosszúhadjárata tragédiába torkollik, és ekkor születik meg az új Berenice.
Visser tiszteletes a hollandok ellen kémkedik, és egyetlen reménye, hogy Jax, a kattogó elvégzi a feladatát. Az idősödő férfi az életével játszik, de hamarosan rá kell jönnie, hogy van rosszabb a halálnál, vagy a kínzásoknál. Szó szerint kitér a hitéből, és bizonyítja, hogy a gép és ember között nincs is olyan nagy különbség.

Pozitívum: Új etikai kérdéseket vetett fel bennem a robotika kapcsán. 
Negatívum: Olykor elkalandoztak a gondolataim, és újra kellett olvasnom bekezdéseket.

A borító számomra a 80-as éveket idézi. Volt egy könyv (talán Robert Merle-től) anyukám polcán, amely hasonló hangulatot árasztott a fejben lévő fogaskerékkel. Ebben az esetben stílszerű, a gépszolgákat szimbolizálja. A színek, a piros-fehér-fekete kombinációja pedig diktatórikus hatalmat sejtet.

Kedvcsináló idézet:
 

 „– Érzünk fájdalmat. A parancs megtagadása, akár csak gondolatban is, iszonyú kínokkal jár. Egy új missió égeti lelkünk mélyén az űrt. Minél tovább halogatjuk a kötelességünket, annál jobban szenvedünk. Nem kapunk kockacukrot, csak ostorcsapásokat. 
– A Céh nem ezt állítja. 
– Tudom. Az emberek fejébe verik, hogy azért engedelmeskedünk, mert gépezetek vagyunk, akiknek ez a rendeltetésük, amiként a zsebóra is méri az idő múlását, mert erre tervezték. Mi azonban nem zsebórák vagyunk.”

#themechanical #géplélek #iantregillis #twistermedia #twisterhu #headset #mutimitolvasol #bookstagram #bookworm #bookblogger #könyvesblogger

Napi Sorok (@napisorok) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 13., 06:59 PDT