Nagyot markol, de keveset fog – ezt éreztem ennél a történetnél. Az elképzelés még akár izgalmasnak is tűnhet, de annyi csavart visz a sztoriba, hogy számomra már a komikus kategória határát súrolja. Pedig nagyon kényes és folyamatosan jelen lévő tabutémát is boncolgat, véleményem szerint ennek körültekintőbb kidolgozásával már sikeresebb lehetne. A főszereplő elszigeteltsége számomra nem élethű. Bízom benne, hogy nem lehet ennyire láthatatlanul élni Európában.
Tartalom (!spoiler!):
Amikor Marla Lindberg meghívást kap egy
osztálytalálkozóra az Alpokba, azt reméli, hogy nosztalgiázhat egy jót a régi
diáktársaival, és pár napra még a lélekőrlő traumáit is maga mögött hagyhatja.
Ám nem sokkal az érkezése után rádöbben, csak egy halálosabb dolog van annál,
mint hogy éjszaka, a tomboló hóviharban elhagyja a félreeső hegyi faházat: hogy
ott marad.
Az étkezőasztalon mosatlan edények állnak, a kandallóban
tűz pislákol, de senki nincs ott. Marla kétségbeesetten keresni kezdi a
többieket. Aztán újra hallja a köhögő hangot, amelyet pár évvel ezelőtt, egy
elhagyatott klinika szobájában is hallott, amikor valaki megpróbálta őt
megölni. A kérdés már csak az, Marla vajon túléli-e ezt a mostani találkozást…
Értékelés:
Marla: Szánalomra méltó a magányossága, egyben
elképzelhetetlen is ez az elszigeteltség.
Kapunk egy háttértörténetet a főszereplőnkhöz. Családon belüli traumák, tabutéma, szeretetlenség. Nem elég, hogy nyakig benne van a trágyában, még alá is bukik a dark neten való kutakodásával, ugyanis ez a munkája/hivatása. Annyira elmagányosodott, hogy senki észre sem venné, ha eltűnne. Tálcán kínálja magát a sztori.
Kristin: Az egyetlen szereplő, akinek talán jelent
valamit Marla boldogulása. Sokat nem tudunk meg a feletteséről, de sokszor ő is
csak kihasználta a lány tudását, érzékenységét.
Pozitívum: Kell beszélni a családban megbúvó
szörnyetegekről.
Negatívum: Rendkívül túlbonyolított, teljesen
feleslegesen.
A könyv borítója hatalmas fenyvesek árnyékában megbújó
alpesi házat ábrázol. Kicsit talán zavaró a sok ajánló felirat, de alapjában véve
számomra tetszetős. Az alaptézist ábrázolja, amikor a főszereplő megérkezik az
osztálytalálkozója helyszínére.
Kedvcsináló idézet:
„Minden embernek két élete van. A második abban a
pillanatban kezdődik, amikor rájössz, hogy csak egy életed van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése