Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de nem értem, miért halogattam? Azt hiszem, a hangulatra vágytam, hogy e titokzatos történetet befogadhassam. Nos, a hangulat csak nem akart jönni, de rábukkantam a filmadaptáció előzetesére, és akkor már nem volt kérdéses, hogy én ezt a kötetet el akarom olvasni. Tudom, van folytatása, de még emésztek és várom a következő löketet, amely az olvasásra buzdít. Addig is annyit mondhatok, különleges hangulatú, érdekfeszítő olvasmány volt ez, remek fordítással.

Fülszöveg:

Egy rejtélyes sziget

Egy elhagyott árvaház

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Értékelés:

Ami első körben rabul ejtett, az a fekete-fehér fotók tömkelege, amelyek a könyvben lapulnak. Volt néhány, amely riasztónak tűnt, amellett, hogy lenyűgöző vizuális élményt nyújtott. Így a képzeletemet kiegészítették ezek a remek korabeli felvételek. Főhősünk nagyapja mutatja be a fotókon szereplő különleges gyermekeket, és brutális halálának szemtanúja, az unoka egy távoli szigeten keresi az egykori árvaház titkait. Sokkal többet talál, mint amiről álmodhatna, ám gyorsan szocializálódik, hisz kiderül, ő is különleges.

Jacob Portman: Szánalmas élete fenekestül felfordul.

Emma Bloom: Előbb a nagyapa, aztán az unoka? Hmmm...

Vándorsólyom kisasszony: Azt hittem, titokzatosabb lesz.

Jacob tipikus kamasz, kevés baráttal, kellő bizonytalansággal és egy furcsa nagyapával. Szkeptikus az öreg történeteit hallgatva egészen addig, amíg nagyapját meg nem gyilkolják, és csak ő látja az elkövetőt. Az árvaház felkeresése elkerülhetetlen és a szigetre érkező fiú, mintha otthonra lelne egy másik idősíkon.

Ebben az úgynevezett időhurokban él Emma, nagyapja fiatalkori szerelme és a többi árvaházi különleges gyermek. Nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy a lány a nagyapa után az unokával is szerelmi viszonyba kezd, de biztos prűd vagyok. Emma valójában nyolcvanvalahány éves, de szerencsére ez nem érződik a viselkedésén.

Vándorsólyom kisasszony korát még megbecsülni sem merném, de vártam egy titokzatos, szuper bombanőt (a filmajánlóban látott Eva Green után), de csalódnom kellett. Inkább egy házsártos vénkisasszonyhoz tudnám hasonlítani az átváltozásra képes árvaházi igazgatónőt.

Pozitívum: A sok régi kép, amely beindítja a fantáziát.

Negatívum: Egyes képek viszont hátborzongatóak voltak! Este nem jó nézegetni.

Kedvcsináló idézet:

„Nem nagyon értek a lányokhoz, de ha egy lány négyszer próbálja megcsípni az embert, szinte biztos, hogy flörtöl.”

Filmajánló: Idén kerül a mozikba a könyvből készült film, amelyet Tim Burton rendezett. Így biztosan garantált a különleges megközelítés és képi világ.

https://www.youtube.com/watch?v=c4YZXcfAYCw

Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door – Életem a szomszédban

Átlagos young adult regénynek indult, végül a drámai jelenet felülírta az addig kialakult nézeteimet a regényt illetően. Olyan helyzetbe kerül a főhős, ami egy felnőtt számára is nehezen feldolgozható. A döntés, amelyet meghoz, felnőtteket megszégyenítő. A könyv háromnegyed részéig úgy gondoltam, megint egy nyári kalandot feldolgozó első szerelmes történet, majd a kialakult helyzet arra döbbentett rá, hogy valójában egy fiatal lány felnőtté válása a téma. Még most sem tudom, meg mertem volna-e lépni, amit ő tett.

Fülszöveg:

Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.

Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?

Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.

Értékelés:

Sokat gondolkodtam azon, én hasonló helyzetben miként cselekednék. Adott egy gazdag lány, Sam, aki valójában vágyakozva gondol egy olyan családra, mint amilyen a szomszédjában él. A sokgyerekes, pénzszűkében lévő Garrették egyik fiába, Jase-be szeret bele, de itt még nem áll meg a történet. A regény egy hirtelen (vagy talán nem is olyan váratlan) fordulatot vesz, amikor Samanthanak a két család értékrendje között kell döntenie. Bátor döntést hoz a lány, de helyes irányba tereli az életét. Nem tudom, igazán életszerű-e ez a változás.

Samantha Reed: Nehezen hiszem, hogy gazdag lányként ilyen szolid.

Jase Garrett: Kicsit nekem túlságosan is jófiú.

Főhősünk bátor kiállásáról már írtam, de a jelleme kicsit nekem sántít. Mindig is jómódban élt, mégis szolid teremtés, akit nem érdekli kortársai divathóbortja. A nyarat is munkával tölti, a szerelem is gyorsan, egyszerűen dönti le a lábáról. Számomra kicsit hiteltelen, de biztos elvétve akad egy-egy ilyen lány.

Szerelme, Jase túlságosan is mintapasi. Bármibe kezd, a kezei között arannyá változik. Testvéreivel türelmes, a szüleivel szemben udvarias, a szerelmével gyengéd. Túl sok a jóból, nem sok vagányság szorult belé. Igazi férjalapnak való fiú, ám a tinilányok nem épp erre buknak, bármennyire jóképű és izmos.

Pozitívum: Kellett a dráma, hogy ne egy egynyári regény legyen

Negatívum: Túl sokáig vártunk a csavarra, kezdett unalmassá válni.

Kedvcsináló idézet:

„– Nem árt vigyázni azokkal az arcokkal, akik azt hiszik, ismerik az egyetlen igaz utat – teszi hozzá megfontoltan Jase. – Még a végén átgázolnak rajtad, ha az útjukba kerülsz.”

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve

Nehezen hangolódtam rá, de a végére imádtam! Valószínűleg csak velem volt a baj, mert tényleg magával ragadó történet. Már régebben olvastam az írónő által alkotott Időtlen szerelem trilógiát, így egyáltalán nem éreztem hasonlóságot a kettő között. Már maga a téma sem keverhető, időutazás kontra álomfejtés. Szerencsére a szerelmi szál hamar kialakul, így lesz idő az alaptörténetre. Persze nem vagyok ellene a romantikának, csak a túl sok is lehet hátrány. Most sajnálom, hogy még nincs meg a folytatása.

Fülszöveg:

Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Értékelés:

Tényleg kár, hogy egyelőre nincs tovább, még olvastam volna. Nos, nem azt akarom mondani, hogy túl rövid lett volna az első kötet. Nem, ebbe pont ennyi fért, felvezetésnek tökéletes volt. Azt gondolom, senki nem hitte, hogy ennyivel véget érhet a történet. Egy démont megidézni biztosan nem gyerekjáték, a következményeket viselni, pedig bizonyosan hátborzongató. Persze annak, aki hisz benne. A Silber család igazán szórakoztató, a démonidéző társaságban vannak negatív hősök, az iskolai titkos blog pedig hiánypótló.

Liv Silber: Tudtam vele azonosulni, szeretem a humorát.

Henry Harper: Az elején nem volt szimpatikus, várakozó állásponton vagyok.

A kezdő reptéri jelenetben még nem gondoltam, hogy kedvencemmé válik a csaj. A főhősnő, Liv kellő humorral van megáldva, tisztában van az erényeivel és a hibáival egyaránt. A húgával közös jeleneteket mindig vártam, a kibontakozó szerelem számomra kissé derült égből villámcsapásként hatott.

Már csak azért is, mert Henry nem lett a szívem csücske. Először azt gondoltam, hogy Graysonnal, a későbbi fogadott bátyussal esnek szerelembe. Ám Henry azért felzárkózott, majdhogynem sok is lett csöpögésből a könyv végére. Talán majd a következő kötetben jobban megkedvelem.

Pozitívum: Még nem olvastam hasonlót, nem egy újabb lerágott csont.

Negatívum: Nem tudom folytatni a történetet, hol a következő?!!! :)

Kedvcsináló idézet:

„Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.”

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Bugyuta történet helyett szórakoztató ifjúsági regény. Nem vártam sokat a történettől, talán ezért sem csalódtam. A papír alapon írt levelek romantikus hatást sejtetnek, bár kétlem, hogy manapság sok fiatal lány vetné papírra az érzelmeit. Sokkal inkább blogolnak vagy vlogolnak. Nos, a könyvvel kapcsolatban még annyit, hogy ha lesz folytatás, biztosan elolvasom, de nem kaparom a falat, hogy most rögtön adják a kezembe! A címe olyan csöpögős, de a tartalom szerencsére nem csordul túl érzelmekkel.

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Értékelés:

Ahogy a bevezetőben is rámutattam, szerintem ma már ritka, hogy szerelmes levelek kerüljenek postára a tinédzserektől. Persze aranyos a történet, miszerint az évek során titokban felhalmozott szerelmes leveleket valaki feladja és azok a címzetteknél kötnek ki. Ebből aztán kisebb kalamajka keveredik, de a történet végére helyére kerülnek a dolgok. Úgy tudom, lesz folytatás, de szerintem, aki csak ezt az egy könyvet olvassa el, nem marad hiányérzete. Hétköznapi történet a családról, testvéri szeretetről csipetnyi romantikával fűszerezve.

Lara Jean: Átlagos tini, aki túlontúl felnéz a nővérére.

Peter Kavinsky: Ellentmondásos a jelleme, szerintem nem ilyen egy szépfiú.

Margot: Alig szerepel a történetben, mégis minden sorban jelen van.

A testvéri szeretet ritkán jelenik meg ilyen mélységekben, mint Lara Jean, Margot és Kitty esetében. A három félig koreai lány édesanyjuk elvesztése után jól megtalálják a közös hangot apjukkal és boldogan élik mindennapjaikat. Lara Jean rangidőssé válik, amikor nővére Skóciába utazik tanulni.

A 16 éves tinédzser ekkor szembesül azzal, milyen feladatok hárultak Margot-ra és próbálja pótolni nővére hiányát fiatalabb húguknál. Közben célba érnek a titkos szerelmes levelek és innentől kezdve megváltozik Lara Jean élete. Önállósodik, keményebbé válik és rájön, mi is a szerelem.

Petert nem igazán tudom hova tenni. Népszerű, szívtipró, akinek valójában eddig csak egy barátnője volt. Ez számomra kicsit ellentmondásos, de talán ezáltal akarta az írónő szerethető karakterré formálni. Egymás között szólva: egy Don Juan-t nem ilyennek képzeltünk a középiskolában.

Pozitívum: Nem kell mondanivalón gondolkodni, csak haladni kell a történettel.

Negatívum: Idegesített az idősebb nővér felmagasztalása.

Kedvcsináló idézet:

„A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.”

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Kellemes felütése volt a sorozatnak, mert hogy van folytatása az már biztos, és a sztori további köteteket kíván. Ez a regény bizonyítja, hogy a jó krimi minden korban megállja a helyét. Nincs szükség modern analizáló eszközökre, ha van egy sármos báró, akinek kifinomult a megfigyelő képessége és bátorsága is van bőven. No meg pénze és befolyása, de talán, ami még fontosabb, csillapíthatatlan a kíváncsisága. Külön öröm számomra, hogy e szórakoztató olvasmány szerzője magyar. Csak így tovább...!

Fülszöveg:

Budapest, 1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. Marosvásárhelyről érkezett a 16 éves Hangay Emma kisasszony, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló édesapa címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. Kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Értékelés:

A központi téma adott, hisz a címből már kiderül mire fűzi fel a történetet az író. Ám a sztori sokrétűbb, mint amit csupán ez a cím ígérhetne. Önállóan is megállja a helyét a könyv, ám az igazi rajongók már biztosan keresik a sorozat második kötetét, A Rudnay-gyilkosságok címűt. A korabeli helyszín leírása ámulatba ejtett. Én kevésbé vagyok ismerős a fővárosban, így minden egyes utca, üzlet helyét valósnak tekintem. Amennyiben a környezet és a könyvben szereplők története valós, akkor le a kalappal az író előtt az átfogó kutatómunka miatt.

Hangay Emma (Gerlice): Életvidám lány, hiányoltam az életéből a szerelmet.

Hangay Emília (Mili): Bátorságát irigylem, sokban hasonlít a nővérére.

Báró Ambrózy Richárd: Stílusa kissé nyers, néha lehull az álarc.

Még sok a kérdőjel a leányrablás kapcsán, de ami bizonyos, Gerlicét kevésbé viselte meg az őt ért sokk, mint ahogy például engem érintene egy ilyen durva bűncselekmény. A lány körül mindig forrt a levegő, így egy igazán perzselő szerelmet érdemelne.

Húga egy igazi kis boszorkány, persze a jó értelemben. Szerintem nincs a környezetében olyan, aki ne kedvelné. Sokszor még a karót nyelt báró sem tud vele mit kezdeni. Kettősük romantikára éhezik. Mili nem tudja letagadni a nővérét, volt olyan pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, éppen melyikükről olvasok. 

 

A legérdekesebb karakter Ambrózy báró, akiről még nagyon keveset tudunk, de az már nyilvánvaló, hogy eszes, gondoskodó férfival állunk szemben. A nőkről alkotott véleménye bizonyára a későbbiekben megváltozik, úgy érzem, hogy Miliben emberére talált. Várom a folytatást, minden tekintetben!

Pozitívum: Szórakoztató volt, igazán kikapcsolódtam az olvasása közben.

Negatívum: Kicsit zavaró volt a sok lábjegyzet.

Kedvcsináló idézet:

„Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák.”

Cassandra Clare: Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi 6.)

Nagy rajongója vagyok a történetnek, de arra a megállapításra jutottam, hogy a végén már nem hozott annyira lázba, mint az elején. Az első három részt szinte faltam, majd szinte kötelességből tovább olvastam. A második etap hasonlóan jól megírt, mint az első három epizód, de valami hiányzott, vagy talán túl csavaros is volt. Kicsit azt éreztem, kiadói nyomásra írta meg a szerző a befejező három részt. Mindentől függetlenül a folytatást is el fogom olvasni (ha lesz), hiszen egy szál elvarratlan maradt.

Fülszöveg:

A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.

Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.

Oldalakon keresztül lehetne a Végzet Ereklyéi-sorozat erényeit sorolni, de ezt most nem teszem meg. Nem bántam meg, hogy évekkel ezelőtt belevágtam. A Harry Potter után talán a legnagyobb hatással ez a történet volt rám az ifjúsági regények közül (holott jócskán felnőtt voltam, mikor találkoztam mindkettővel). Minden tinédzsernek és fiatal felnőttnek is csak ajánlani tudom, főleg az első három részt, amely történetileg önálló, kerek egész. A regényen alapuló film (Csontváros) még csak nyomokban sem adja vissza a sorozat hangulatát.

Jace Wayland: A befejező kötetben kicsit laposabb a humora.

Clary Fray: Végig kedveltem a karaktert, bátor lány.

Sebastian: Vérbeli gonosz, zseniális és hideg.

 

Kezdettől fogva sokat mosolyogtam Jace humorán, amely mindig csípőből jött és természetesnek hatott. Amikor beteljesülni látszott a szerelem kissé ellaposodtak a viccek, túlságosan is kiszámíthatóvá vált a fiú, így már nem tűnt olyan izgalmasnak a karakter mint az elején.

Clary személyisége kiegyensúlyozottabb volt számomra, mindig voltak megingásai, amik emberivé tették, amikor kellett bátor volt. Bár fogalmam sincs honnan merítette a lelkierőt mindahhoz, amit a hat rész alatt átélt. Le a kalappal előtte. Végül szépen búcsúzott a bátyjától.

Sebastian/Jonathan karaktere a kezdettől fogva izgalmas volt, sokrétűbb, mint Valentine-é. Ha őszinte akarok lenni, kicsit drukkoltam, hogy a Clary által látott álom valahogy megvalósulhasson a végén, ám az túl sekélyes és kiszámítható lett volna. Jól kitalált, démoni gonosz volt.

Pozitívum: Kevesebbnek érezném magam, ha nem olvastam volna.

Negatívum: A végére kicsit elfáradt a sorozat, de imádtam!

Kedvcsináló idézet:

„– Ez történik, amikor valaki elbukik. Ami valaha ragyogónak tűnt, sötét lesz. Amilyen nagyszerű voltál, olyan gonosz leszel.”

James Dashner: Tűzpróba (Útvesztő 2.)

Mi a vacadék van? Azt a bökött mindenit! Ennél jobban nem lehetett volna összekuszálni a szálakat, az már egyszer biztos! A trilógia első része is bővelkedett váratlan fordulatokban, ez pedig csak ilyenekkel volt teletűzdelve. Helyenként csak kapkodtam a fejem-szemem, mert úgy éreztem talán egy sort átugrottam, de kiderült, ez mind-mind megtervezett csavar. Most már teljesen bizonytalan vagyok, hogy kiben lehet bízni, ki az áruló, vagy éppen mi a valóság. A befejező részből talán kiderül. Talán...

Fülszöveg:

Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb kalandnak néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is.

Fel nem foghatom, mi lehet a próbák sorozatának célja, az ember csak találgatni tudja, miért kell ezeknek a fiataloknak ilyen halálos veszedelmekkel szembeszállniuk. Tippelgetni viszont nem akarok, több lehetőség is megfordult a fejemben, a csattanót azonban csak az író tudhatja, s reméljük, hamarosan mi is részeseivé válhatunk. A szerző után olvasgatva azt is kiderítettem, hogy a pasas az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. Az író amúgy nem nagy barátja a számoknak, lehet, ennek is köszönhető, hogy a trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt.

Thomas: Mindig tudja, mikor legyen vakmerő és mikor bátor.

Teresa: Nagy talány, mintha több vasat tartana a tűzben.

Minho: Kedvenc karakter, féltettem ebben a részben.

Newt: Néha az agyamra megy a tárgyilagosságával.

Változatosságot jelent számomra, hogy fiú a főhős, talán ezért is tetszett annyira a bevezető kötet is, ami folytatás után ordított. Drukkolok Thomasnak, bár most még nem tudom, melyik lányért szurkolok.

Teresa igazi nő, már ami a kiismerhetetlenségét illeti. Nem lehet kiigazodni rajta, meg kell fejteni, ami igazán izgalmassá teszi a karakterét és ez a mozgatórugója a sorozat második részének.

A futárok vezére valódi vagány, életre való figura, így drukkolok neki, hogy valóban megérje a történet végét.

A sokat agyaló Newt viszont annyira nem lopta be magát a szívembe, bár minden csapatnak kell, hogy legyen agya, ezt elismerem.

Pozitívum: Sokat gondolkodom a folytatáson, ezért várom is a történetet.

Negatívum: Már megint várni kell hónapokat, éveket, ki tudja!

Kedvcsináló idézet:

„– Nem? Mindkét kérdésemre nem a válaszod?

– Igen. Úgy értem, nem. Úgy értem… igen, mindkét kérdésre nem a válaszom.”