Bugyuta történet helyett szórakoztató ifjúsági
regény. Nem vártam sokat a történettől, talán ezért sem
csalódtam. A papír alapon írt levelek romantikus hatást
sejtetnek, bár kétlem, hogy manapság sok fiatal lány vetné
papírra az érzelmeit. Sokkal inkább blogolnak vagy vlogolnak. Nos,
a könyvvel kapcsolatban még annyit, hogy ha lesz folytatás,
biztosan elolvasom, de nem kaparom a falat, hogy most rögtön adják
a kezembe! A címe olyan csöpögős, de a tartalom szerencsére nem
csordul túl érzelmekkel.
Fülszöveg:
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam.
Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is
olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet,
mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor
megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék
kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb
értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé
szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem
emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy
tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az
eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a
szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan,
mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés.
Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Értékelés:
Ahogy a bevezetőben is rámutattam, szerintem ma már
ritka, hogy szerelmes levelek kerüljenek postára a tinédzserektől.
Persze aranyos a történet, miszerint az évek során titokban
felhalmozott szerelmes leveleket valaki feladja és azok a
címzetteknél kötnek ki. Ebből aztán kisebb kalamajka keveredik,
de a történet végére helyére kerülnek a dolgok. Úgy tudom,
lesz folytatás, de szerintem, aki csak ezt az egy könyvet olvassa
el, nem marad hiányérzete. Hétköznapi történet a családról,
testvéri szeretetről csipetnyi romantikával fűszerezve.
Lara Jean: Átlagos tini, aki túlontúl felnéz a
nővérére.
Peter Kavinsky: Ellentmondásos a jelleme, szerintem
nem ilyen egy szépfiú.
Margot: Alig szerepel a történetben, mégis minden
sorban jelen van.
A testvéri szeretet ritkán jelenik meg ilyen
mélységekben, mint Lara Jean, Margot és Kitty esetében. A három
félig koreai lány édesanyjuk elvesztése után jól megtalálják
a közös hangot apjukkal és boldogan élik mindennapjaikat. Lara
Jean rangidőssé válik, amikor nővére Skóciába utazik tanulni.
A 16 éves tinédzser ekkor szembesül azzal, milyen
feladatok hárultak Margot-ra és próbálja pótolni nővére
hiányát fiatalabb húguknál. Közben célba érnek a titkos
szerelmes levelek és innentől kezdve megváltozik Lara Jean élete.
Önállósodik, keményebbé válik és rájön, mi is a szerelem.
Petert nem igazán tudom hova tenni. Népszerű,
szívtipró, akinek valójában eddig csak egy barátnője volt. Ez
számomra kicsit ellentmondásos, de talán ezáltal akarta az írónő
szerethető karakterré formálni. Egymás között szólva: egy Don
Juan-t nem ilyennek képzeltünk a középiskolában.
Pozitívum:
Nem kell mondanivalón gondolkodni, csak haladni kell a történettel.
Negatívum:
Idegesített az idősebb nővér felmagasztalása.
Kedvcsináló
idézet:
„A szerelem félelmetes – állandóan változik, és
bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok
félni többé. Bátor akarok lenni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése