Cassandra Clare: Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi 6.)

Nagy rajongója vagyok a történetnek, de arra a megállapításra jutottam, hogy a végén már nem hozott annyira lázba, mint az elején. Az első három részt szinte faltam, majd szinte kötelességből tovább olvastam. A második etap hasonlóan jól megírt, mint az első három epizód, de valami hiányzott, vagy talán túl csavaros is volt. Kicsit azt éreztem, kiadói nyomásra írta meg a szerző a befejező három részt. Mindentől függetlenül a folytatást is el fogom olvasni (ha lesz), hiszen egy szál elvarratlan maradt.

Fülszöveg:

A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.

Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében.

Oldalakon keresztül lehetne a Végzet Ereklyéi-sorozat erényeit sorolni, de ezt most nem teszem meg. Nem bántam meg, hogy évekkel ezelőtt belevágtam. A Harry Potter után talán a legnagyobb hatással ez a történet volt rám az ifjúsági regények közül (holott jócskán felnőtt voltam, mikor találkoztam mindkettővel). Minden tinédzsernek és fiatal felnőttnek is csak ajánlani tudom, főleg az első három részt, amely történetileg önálló, kerek egész. A regényen alapuló film (Csontváros) még csak nyomokban sem adja vissza a sorozat hangulatát.

Jace Wayland: A befejező kötetben kicsit laposabb a humora.

Clary Fray: Végig kedveltem a karaktert, bátor lány.

Sebastian: Vérbeli gonosz, zseniális és hideg.

 

Kezdettől fogva sokat mosolyogtam Jace humorán, amely mindig csípőből jött és természetesnek hatott. Amikor beteljesülni látszott a szerelem kissé ellaposodtak a viccek, túlságosan is kiszámíthatóvá vált a fiú, így már nem tűnt olyan izgalmasnak a karakter mint az elején.

Clary személyisége kiegyensúlyozottabb volt számomra, mindig voltak megingásai, amik emberivé tették, amikor kellett bátor volt. Bár fogalmam sincs honnan merítette a lelkierőt mindahhoz, amit a hat rész alatt átélt. Le a kalappal előtte. Végül szépen búcsúzott a bátyjától.

Sebastian/Jonathan karaktere a kezdettől fogva izgalmas volt, sokrétűbb, mint Valentine-é. Ha őszinte akarok lenni, kicsit drukkoltam, hogy a Clary által látott álom valahogy megvalósulhasson a végén, ám az túl sekélyes és kiszámítható lett volna. Jól kitalált, démoni gonosz volt.

Pozitívum: Kevesebbnek érezném magam, ha nem olvastam volna.

Negatívum: A végére kicsit elfáradt a sorozat, de imádtam!

Kedvcsináló idézet:

„– Ez történik, amikor valaki elbukik. Ami valaha ragyogónak tűnt, sötét lesz. Amilyen nagyszerű voltál, olyan gonosz leszel.”