Két legyet üt egy csapásra, a keleti kultúra és a
konzervatív Európa hívei is megtalálják számításukat. A helyszínek mellett az
idősíkok is változnak, a II. világháború előestéje és utóhatásai, valamint a
jelen között rajzolódik ki egy nagyívű családregény, amelyben meglepő
fordulatok, családi kötelékek, elhallgatott titkok kerülnek napvilágra. Vannak
kifejezetten ellenszenves főszereplői is a történetnek, bár az sem mindegy,
hogy kinek a szemszögéből látjuk a történetüket.
Tartalom (!spoiler!):
Az angliai Norfolkban elterülő Wharton Park Julia
Forrester gyermekkorának színhelye volt, ahol évről évre szeretett
nagyszüleivel töltötte a nyarakat. Julia csodájára járt a parkban lévő
üvegháznak, amelyben a nagyapja értő gondoskodással nevelgette a világ minden
tájáról származó, egzotikus orchideákat.
Julia évekkel később, egy tragédiát követően vigaszt
keresve tér vissza Wharton Parkba; az üvegház egykori varázsát szeretné újra
átélni, ám azt elhagyatottan találja. Itt botlik bele a park új tulajdonosába,
a kedves és vonzó Kit Crawfordba, akinek a múltját szintén bánat és rejtély
övezi…
Értékelés:
Az Előszó kissé megrémített, mert egy keleti mesét vázolt
fel és tudni kell rólam, hogy nem kifejezetten kedvelem ezt a ma oly’ divatos
Távol-keleti kultúrát, életérzést feldolgozó irodalmat. De Thaiföld mellett
aztán Anglia, a Dél-Francia vidékek is beköszöntek, így megbékéltem a
helyzettel. Sok főszereplős, eltérő nézőpontú és ráadásul több idősíkon haladó történetről
van szó. A könyv végére nagyjából minden kérdésre választ találunk, de nincs
nagy katarzis. Az orchidea indaként szövi át a történetet és a szereplők
szívét.
Julia: Elárvult fiatalasszony, mérhetetlen
szomorúság jellemzi.
A hivatásában tehetséges főszereplő feloldozhatatlan
tragédiát hordoz magában, amely akadályt gördít a fiatal nő puszta létezése
elé. Tart ez egészen addig, amíg egymásba nem gabalyodnak gyermekkori
ismerősével. Persze mindenért meg kell küzdeni, a fiatal szerelmesek számára is
göröngyös az út, súlyos titkokkal kikövezve.
Kit: Az egyik legkevésbé kidolgozott karakter,
Julia támasza.
Az ő múltjáról derült ki számomra a legkevesebb, voltak
apróbb titkok, csalódások, de ezek eltörpültek Julia terheltsége mellett.
Kettejük találkozását követően a férfi is meglelte önmagát, megtalálta élete
célját. A derült égbolt egy alkalommal befelhősödött, de hamar ismét egymásra
találtak a szerelmesek.
Olivia: Különböző életszakaszaiban találkozunk vele, fiatalként, a
háborút megélt fiatalasszonyként, illetve idősként. Egyfajta jellemfejlődést
mutat be, hogyan válhat egy életvidám, szerelmes lányból megkeseredett
öregasszony. Az évtizedek alatt elhallgatott titkok a jellemében mély nyomot
hagytak.
Harry: Felesége szemszögéből nézve egy tutyimutyi, életképtelen
fickónak tűnik. Viszont a háborút túléli, Thaiföldön pedig kivirágzik, mint az
orchidea. A valódi szerelmével való találkozó teljesen megváltoztatja az olvasó
viszonyát a karakterrel. A kötelesség azonban a történelem viharaiban még
mindig felülírhatja az érzelmeket.
Lidia: Fiatalon bízik szerelmében, egy egész életre kihat ez az
érzelem. A csalódást követően sem tud haragudni, fiatalon nehéz, de jó döntést
hoz.
Elsie: Talpraesett, jóravaló leány, Olivia szolgálólánya. Nagyon
vágyik a gyermekre, nem várt módon meg is kapja a boldogságot.
Bill: Elsie férje, élete párja. Legfontosabb számára a család
boldogulása, de nem felejti el a barátság és bajtársiasság kötelezettségeit
sem.
Pozitívum: Több évtized történelme, több
kontinensen.
Negatívum: Végig szomorkás hangulatú.
A könyv borítóján egy melegház, ahol rózsaszínű orchideák
élnek. Középpontban pedig egy nő, nem pontosan felismerhető, melyik főszereplőt
tükrözi, de lehet pont ez a cél. Hiszen bármelyikük lehetne. A virág, mint
szimbólum manapság hatásos a Velünk véget ér sikere után.
Kedvcsináló idézet:
„Sokkal jobb az olyanok hallgatása, akiknek a társaságát
élvezed, mint az olyanok állandó szövegelése, akik halálra idegesítenek.”
