Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de nem értem, miért halogattam? Azt hiszem, a hangulatra vágytam, hogy e titokzatos történetet befogadhassam. Nos, a hangulat csak nem akart jönni, de rábukkantam a filmadaptáció előzetesére, és akkor már nem volt kérdéses, hogy én ezt a kötetet el akarom olvasni. Tudom, van folytatása, de még emésztek és várom a következő löketet, amely az olvasásra buzdít. Addig is annyit mondhatok, különleges hangulatú, érdekfeszítő olvasmány volt ez, remek fordítással.

Fülszöveg:

Egy rejtélyes sziget

Egy elhagyott árvaház

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Értékelés:

Ami első körben rabul ejtett, az a fekete-fehér fotók tömkelege, amelyek a könyvben lapulnak. Volt néhány, amely riasztónak tűnt, amellett, hogy lenyűgöző vizuális élményt nyújtott. Így a képzeletemet kiegészítették ezek a remek korabeli felvételek. Főhősünk nagyapja mutatja be a fotókon szereplő különleges gyermekeket, és brutális halálának szemtanúja, az unoka egy távoli szigeten keresi az egykori árvaház titkait. Sokkal többet talál, mint amiről álmodhatna, ám gyorsan szocializálódik, hisz kiderül, ő is különleges.

Jacob Portman: Szánalmas élete fenekestül felfordul.

Emma Bloom: Előbb a nagyapa, aztán az unoka? Hmmm...

Vándorsólyom kisasszony: Azt hittem, titokzatosabb lesz.

Jacob tipikus kamasz, kevés baráttal, kellő bizonytalansággal és egy furcsa nagyapával. Szkeptikus az öreg történeteit hallgatva egészen addig, amíg nagyapját meg nem gyilkolják, és csak ő látja az elkövetőt. Az árvaház felkeresése elkerülhetetlen és a szigetre érkező fiú, mintha otthonra lelne egy másik idősíkon.

Ebben az úgynevezett időhurokban él Emma, nagyapja fiatalkori szerelme és a többi árvaházi különleges gyermek. Nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy a lány a nagyapa után az unokával is szerelmi viszonyba kezd, de biztos prűd vagyok. Emma valójában nyolcvanvalahány éves, de szerencsére ez nem érződik a viselkedésén.

Vándorsólyom kisasszony korát még megbecsülni sem merném, de vártam egy titokzatos, szuper bombanőt (a filmajánlóban látott Eva Green után), de csalódnom kellett. Inkább egy házsártos vénkisasszonyhoz tudnám hasonlítani az átváltozásra képes árvaházi igazgatónőt.

Pozitívum: A sok régi kép, amely beindítja a fantáziát.

Negatívum: Egyes képek viszont hátborzongatóak voltak! Este nem jó nézegetni.

Kedvcsináló idézet:

„Nem nagyon értek a lányokhoz, de ha egy lány négyszer próbálja megcsípni az embert, szinte biztos, hogy flörtöl.”

Filmajánló: Idén kerül a mozikba a könyvből készült film, amelyet Tim Burton rendezett. Így biztosan garantált a különleges megközelítés és képi világ.

https://www.youtube.com/watch?v=c4YZXcfAYCw

Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door – Életem a szomszédban

Átlagos young adult regénynek indult, végül a drámai jelenet felülírta az addig kialakult nézeteimet a regényt illetően. Olyan helyzetbe kerül a főhős, ami egy felnőtt számára is nehezen feldolgozható. A döntés, amelyet meghoz, felnőtteket megszégyenítő. A könyv háromnegyed részéig úgy gondoltam, megint egy nyári kalandot feldolgozó első szerelmes történet, majd a kialakult helyzet arra döbbentett rá, hogy valójában egy fiatal lány felnőtté válása a téma. Még most sem tudom, meg mertem volna-e lépni, amit ő tett.

Fülszöveg:

Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.

Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?

Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.

Értékelés:

Sokat gondolkodtam azon, én hasonló helyzetben miként cselekednék. Adott egy gazdag lány, Sam, aki valójában vágyakozva gondol egy olyan családra, mint amilyen a szomszédjában él. A sokgyerekes, pénzszűkében lévő Garrették egyik fiába, Jase-be szeret bele, de itt még nem áll meg a történet. A regény egy hirtelen (vagy talán nem is olyan váratlan) fordulatot vesz, amikor Samanthanak a két család értékrendje között kell döntenie. Bátor döntést hoz a lány, de helyes irányba tereli az életét. Nem tudom, igazán életszerű-e ez a változás.

Samantha Reed: Nehezen hiszem, hogy gazdag lányként ilyen szolid.

Jase Garrett: Kicsit nekem túlságosan is jófiú.

Főhősünk bátor kiállásáról már írtam, de a jelleme kicsit nekem sántít. Mindig is jómódban élt, mégis szolid teremtés, akit nem érdekli kortársai divathóbortja. A nyarat is munkával tölti, a szerelem is gyorsan, egyszerűen dönti le a lábáról. Számomra kicsit hiteltelen, de biztos elvétve akad egy-egy ilyen lány.

Szerelme, Jase túlságosan is mintapasi. Bármibe kezd, a kezei között arannyá változik. Testvéreivel türelmes, a szüleivel szemben udvarias, a szerelmével gyengéd. Túl sok a jóból, nem sok vagányság szorult belé. Igazi férjalapnak való fiú, ám a tinilányok nem épp erre buknak, bármennyire jóképű és izmos.

Pozitívum: Kellett a dráma, hogy ne egy egynyári regény legyen

Negatívum: Túl sokáig vártunk a csavarra, kezdett unalmassá válni.

Kedvcsináló idézet:

„– Nem árt vigyázni azokkal az arcokkal, akik azt hiszik, ismerik az egyetlen igaz utat – teszi hozzá megfontoltan Jase. – Még a végén átgázolnak rajtad, ha az útjukba kerülsz.”

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve

Nehezen hangolódtam rá, de a végére imádtam! Valószínűleg csak velem volt a baj, mert tényleg magával ragadó történet. Már régebben olvastam az írónő által alkotott Időtlen szerelem trilógiát, így egyáltalán nem éreztem hasonlóságot a kettő között. Már maga a téma sem keverhető, időutazás kontra álomfejtés. Szerencsére a szerelmi szál hamar kialakul, így lesz idő az alaptörténetre. Persze nem vagyok ellene a romantikának, csak a túl sok is lehet hátrány. Most sajnálom, hogy még nincs meg a folytatása.

Fülszöveg:

Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Értékelés:

Tényleg kár, hogy egyelőre nincs tovább, még olvastam volna. Nos, nem azt akarom mondani, hogy túl rövid lett volna az első kötet. Nem, ebbe pont ennyi fért, felvezetésnek tökéletes volt. Azt gondolom, senki nem hitte, hogy ennyivel véget érhet a történet. Egy démont megidézni biztosan nem gyerekjáték, a következményeket viselni, pedig bizonyosan hátborzongató. Persze annak, aki hisz benne. A Silber család igazán szórakoztató, a démonidéző társaságban vannak negatív hősök, az iskolai titkos blog pedig hiánypótló.

Liv Silber: Tudtam vele azonosulni, szeretem a humorát.

Henry Harper: Az elején nem volt szimpatikus, várakozó állásponton vagyok.

A kezdő reptéri jelenetben még nem gondoltam, hogy kedvencemmé válik a csaj. A főhősnő, Liv kellő humorral van megáldva, tisztában van az erényeivel és a hibáival egyaránt. A húgával közös jeleneteket mindig vártam, a kibontakozó szerelem számomra kissé derült égből villámcsapásként hatott.

Már csak azért is, mert Henry nem lett a szívem csücske. Először azt gondoltam, hogy Graysonnal, a későbbi fogadott bátyussal esnek szerelembe. Ám Henry azért felzárkózott, majdhogynem sok is lett csöpögésből a könyv végére. Talán majd a következő kötetben jobban megkedvelem.

Pozitívum: Még nem olvastam hasonlót, nem egy újabb lerágott csont.

Negatívum: Nem tudom folytatni a történetet, hol a következő?!!! :)

Kedvcsináló idézet:

„Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.”

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Bugyuta történet helyett szórakoztató ifjúsági regény. Nem vártam sokat a történettől, talán ezért sem csalódtam. A papír alapon írt levelek romantikus hatást sejtetnek, bár kétlem, hogy manapság sok fiatal lány vetné papírra az érzelmeit. Sokkal inkább blogolnak vagy vlogolnak. Nos, a könyvvel kapcsolatban még annyit, hogy ha lesz folytatás, biztosan elolvasom, de nem kaparom a falat, hogy most rögtön adják a kezembe! A címe olyan csöpögős, de a tartalom szerencsére nem csordul túl érzelmekkel.

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Értékelés:

Ahogy a bevezetőben is rámutattam, szerintem ma már ritka, hogy szerelmes levelek kerüljenek postára a tinédzserektől. Persze aranyos a történet, miszerint az évek során titokban felhalmozott szerelmes leveleket valaki feladja és azok a címzetteknél kötnek ki. Ebből aztán kisebb kalamajka keveredik, de a történet végére helyére kerülnek a dolgok. Úgy tudom, lesz folytatás, de szerintem, aki csak ezt az egy könyvet olvassa el, nem marad hiányérzete. Hétköznapi történet a családról, testvéri szeretetről csipetnyi romantikával fűszerezve.

Lara Jean: Átlagos tini, aki túlontúl felnéz a nővérére.

Peter Kavinsky: Ellentmondásos a jelleme, szerintem nem ilyen egy szépfiú.

Margot: Alig szerepel a történetben, mégis minden sorban jelen van.

A testvéri szeretet ritkán jelenik meg ilyen mélységekben, mint Lara Jean, Margot és Kitty esetében. A három félig koreai lány édesanyjuk elvesztése után jól megtalálják a közös hangot apjukkal és boldogan élik mindennapjaikat. Lara Jean rangidőssé válik, amikor nővére Skóciába utazik tanulni.

A 16 éves tinédzser ekkor szembesül azzal, milyen feladatok hárultak Margot-ra és próbálja pótolni nővére hiányát fiatalabb húguknál. Közben célba érnek a titkos szerelmes levelek és innentől kezdve megváltozik Lara Jean élete. Önállósodik, keményebbé válik és rájön, mi is a szerelem.

Petert nem igazán tudom hova tenni. Népszerű, szívtipró, akinek valójában eddig csak egy barátnője volt. Ez számomra kicsit ellentmondásos, de talán ezáltal akarta az írónő szerethető karakterré formálni. Egymás között szólva: egy Don Juan-t nem ilyennek képzeltünk a középiskolában.

Pozitívum: Nem kell mondanivalón gondolkodni, csak haladni kell a történettel.

Negatívum: Idegesített az idősebb nővér felmagasztalása.

Kedvcsináló idézet:

„A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.”