2014. május 30., péntek

Veronica Roth: A lázadó

A folytatásokkal olyankor vagyok gondban, amikor nem tudom rögtön olvasni. Persze erre mindenki ezt mondja, de tudom magamról, ha nem olvashatom azonnal, akkor lusta leszek folytatni, amikor megjelenik. A történet a homályba vész, újra át kell élnem, bele kell képzelnem magam, és ez szabdalva kicsit nehéz. Csak egynéhány, számomra különösen kedves sorozat esetében működik mindez olajozottan.

Rövid tartalom: 

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz - vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei - Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit - és önmagát -, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.


Sokkal korábban olvastam a trilógia első részét, így kezdetben nehezen tudtam felvenni a ritmust. Bizonytalannak, dekoncentráltnak éreztem magam, és csak a könyv közepétől érdekelt igazán a végkifejlet. Az is bennem motoszkált, hogy ugyan, mi a fene baja van ennek a lánynak! Nem tudtam azonosulni a problémáival, a titkolózásával, és ez számomra nagy baj a jövőre nézve. 

Tris: Idegesített, sokszor bosszantott a hozzáállásával.
Négyes: Kissé elvesztette a varázsát.
Christina: Pozitív csalódás, de csak ennyi. 
Caleb: Eddig sem volt a szívem csücske.
Marcus: Még nem tudom hová tenni, kíváncsivá tesz. 
Peter: Még sok lehetőség rejlik a karakterében.

A beavatott Trist nagyon szerettem, A lázadót már kevésbé, ettől függetlenül érdekel, milyen lesz A hűséges. Még nem tudom rávenni magam a harmadik rész elolvasására, de ígérem, egyszer az az idő is eljön. Megjegyzem, a filmet még nem láttam, de mindenképpen pótolni fogom.

Kedvcsináló idézet:
"A Tobias Eaton hatásos név."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése