Kellemes felütése volt a sorozatnak, mert hogy van
folytatása az már biztos, és a sztori további köteteket kíván.
Ez a regény bizonyítja, hogy a jó krimi minden korban megállja a
helyét. Nincs szükség modern analizáló eszközökre, ha van egy
sármos báró, akinek kifinomult a megfigyelő képessége és
bátorsága is van bőven. No meg pénze és befolyása, de talán,
ami még fontosabb, csillapíthatatlan a kíváncsisága. Külön
öröm számomra, hogy e szórakoztató olvasmány szerzője magyar.
Csak így tovább...!
Fülszöveg:

Értékelés:
A központi téma adott, hisz a címből már kiderül
mire fűzi fel a történetet az író. Ám a sztori sokrétűbb,
mint amit csupán ez a cím ígérhetne. Önállóan is megállja a
helyét a könyv, ám az igazi rajongók már biztosan keresik a
sorozat második kötetét, A Rudnay-gyilkosságok címűt. A
korabeli helyszín leírása ámulatba ejtett. Én kevésbé vagyok
ismerős a fővárosban, így minden egyes utca, üzlet helyét
valósnak tekintem. Amennyiben a környezet és a könyvben szereplők
története valós, akkor le a kalappal az író előtt az átfogó
kutatómunka miatt.
Hangay Emma (Gerlice): Életvidám
lány, hiányoltam az életéből a szerelmet.
Hangay Emília (Mili): Bátorságát
irigylem, sokban hasonlít a nővérére.
Még sok a kérdőjel a leányrablás kapcsán, de ami
bizonyos, Gerlicét kevésbé viselte meg az őt ért sokk, mint
ahogy például engem érintene egy ilyen durva bűncselekmény. A
lány körül mindig forrt a levegő, így egy igazán perzselő
szerelmet érdemelne.
Húga egy igazi kis boszorkány, persze a jó
értelemben. Szerintem nincs a környezetében olyan, aki ne
kedvelné. Sokszor még a karót nyelt báró sem tud vele mit
kezdeni. Kettősük romantikára éhezik. Mili nem tudja letagadni a
nővérét, volt olyan pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, éppen
melyikükről olvasok.

Pozitívum: Szórakoztató volt, igazán kikapcsolódtam az olvasása közben.
Negatívum:
Kicsit zavaró volt a sok lábjegyzet.
Kedvcsináló
idézet:
„Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig
hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem
töltötték be az ötvenet, mind ostobák.”