Sokkal jobban tetszett, mint a film, mégis voltak
nehéz pillanatok, mikor az álmosság és az unalom majdnem
legyőzött. Jól felépített történetről van szó, de a sok
körülményes leírás és magyarázat, a két főszereplő közötti
belső vívódás esetenként annyira hosszadalmas, hogy csak győzze
kivárni az ember, mikor lesz valamilyen akció a regényben. Kissé
felemásak így az érzéseim, mert olykor szerettem a sztorit,
máskor pedig alig vártam, hogy a végére érjek. Eljött az utolsó
oldal is, bár jóval később, annál, mint eredetileg terveztem...
Tartalom (spoilerveszély!):
A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen
faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét,
miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó
része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók
magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat,
a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra
vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók
egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder
testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat,
amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a
mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről.
Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző
lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen
visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem
hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni
fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel
és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és
még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor
képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a
férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan
fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké
válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az
arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten
szerelmesek…
Értékelés:
Szerettem Stephenie Meyer vámpíros sorozatát, ezért
is vettem a bátorságot, hogy elolvassam sci-fi történetét. Az
igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a filmet már korábban
láttam, így nehéz volt elvonatkoztatni a szereplőktől, pedig
muszáj volt, mert sok közük nem volt filmbeli megformálójukhoz.
Az egész könyv szerkezete, a világfelépítés első osztályú.
Amivel bajom volt az a sok felesleges leírás, a rengeteg vívódás
a Mel testébe költözött Vanda részéről. Ettől függetlenül a
karakterek jól sikerültek, szerintem tükrözik egy hasonló
élethelyzet emberi megnyilvánulásait.
Vanda: Sokat
látott idegen, aki gyámoltalan az emberek között.
Ian: Szimpatikus
férfiideál, nincs agyonreklámozva, hogy mekkora macsó.
Mel: Nem
kimondottan szimpatikus, számomra ő volt a betolakodó.
Jared: Hiába
dicsőítették, nem nyerte el a tetszésemet.
Sokszor idegesítően hosszúra nyúlt egy-egy monológja
Vándornak/Vandának, ettől függetlenül szerethető karakter volt,
annak ellenére, hogy a földet elfoglaló, betolakodó faj egy
példánya. Egy nebáncsvirág, aki mindenből a legjobbat szeretné
kihozni, és a legnagyobb áldozatra is képes lenne embertársaiért.
Bár nem indult jól a kapcsolatuk, de az Ian-Vanda
páros nagyon szerethető. Nekem kicsit furcsa volt, hogy a férfi el
tudott vonatkoztatni a testiségtől, és a lánynak csupán a lelkét
is képes volt szeretni, de ilyen kis malőröket még el tudtam
viselni a történetben.
A test, azaz Melanie egy harcias kis fúria, aki a
végére mégiscsak megkedvelte „albérlőjét”, ám a regény
nagy részében útjába áll minden szépnek és jónak, ami Vandát
érhetné. Kettejük párbeszéde, Mel kirohanásai, Vanda
szélmalomharca az olvasót is eléggé lefárasztja.
Az egekig magasztalt Jared, Mel szerelme, aki jóval
idősebb a lánynál, úgy üti-vágja az imádott testet, mintha
soha semmi köze nem lett volna hozzá. Kicsit furcsálltam, hogyan
tud elvonatkoztatni attól, hogy Mel testét kínozza, miközben a
benne lakozó Vandát (és vele együtt Melt is) bántja. Ez az
elvakultság engem végig zavart.
Pozitívum:
A színvonal nekem megfelelt, egyedi volt a történet.
Negatívum:
Nagyon lassan haladtam, heteknek tűnt, mire elolvastam. (És ez igaz
is.)
A könyv borítója szerintem jól sikerült, az
olvasóra tekintő szemben megcsillan az ezüst karika. Ez jelképezi,
hogy az emberi testet elfoglalta egy földön kívülről érkezett
lélek. Kissé talán gonosznak hat a tekintet, pedig a lelkek jó
szándékúak (leszámítva, hogy elfoglalják az ember testét, és
átveszik az emlékeiket, az életüket).
Kedvcsináló
idézet:
„Először azon lepődtek meg, hogy nem válaszolok,
most meg azon, hogy igen. Az embereket egyszerűen képtelenség
boldoggá tenni.”
A regényből készült filmet 2013-ban mutatták be:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése