RÁADÁS – Az emlékek őre

A gyermekkönyvtárban akadtam rá Lois Lowry művére. Olvasás után arra jutottam, ez nem kimondottan gyerekeknek íródott, sőt, talán még a fiatalok sem érezhetik át igazán a történet mondanivalóját. Súlyos társadalmi kérdéseket feszeget egy zárt közösségen belül. A szeretet, a szerelem, a fogyatékosság, az elmúlás mind-mind olyan fogalmak, amelyeket nem igazán értenek, éreznek át a közösségben. Először a filmet láttam, már az sem volt egy lányregény, de olvasva még inkább értékelni tudtam a jelenlegi társadalmunk erényeit.

Erin Watt: Papír hercegnő

Szerintem mindent elmond, ha csak annyit írok: szinte megállás nélkül kiolvastam. Sablonos volt, a szereplőket nagyon lesarkították a szerzők, de mégis megvolt a mozgatórugó, ami arra ösztönzött, hogy mihamarabb elolvassam. Filmben nem kifejezetten tudnám elképzelni, szappanoperaként annál inkább, csakúgy, mint számtalan hasonló könyvet. Engem leginkább a Fallen Crest High-ra emlékeztetett, bár – kövezettek meg – nekem az egy csipetnyivel jobban tetszett. Mindent egybevetve, várom a folytatást, ami már magyarul is elérhető.

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Sokáig halogattam, hogy visszatérjek a Maddox famíliához, és nem volt akkora a katarzis, mint azt a Gyönyörű sorscsapásnál éreztem. Kellemes olvasmányélmény, de semmi több, nincs is késztetés bennem, hogy azonnal befaljam a következő fiú történetét. Lehet, túl sokáig vártam, és elillant az élmény, vagy talán tényleg nem volt olyan eredeti a történet. Ki tudja? A lényeg, hogy egynek elment, jól szórakoztam, de számomra az eredeti sztori lesz a favorit.

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha 2. (Never never 2.)

Röviden fogalmazva is lehet érdekfeszítő a történet, a szerzőpáros folytatásos regénye fenntartja az érdeklődésemet. Apránként jutunk közelebb a megoldáshoz, amely már az első részben is feladta a leckét. Vannak visszatérő motívumok, amelyek már nem szorulnak magyarázatra, de sok újdonságot is megtudunk a főszereplőkről, arról, hogy mi történhetett velük az elmúlt időszakban. A lezárás még várat magára, vélhetően a harmadik könyvben minden a helyére kerül.

RÁADÁS – Gyilkosság az Orient expresszen

Az egyik legkedveltebb regény Agatha Christie-től, és nem véletlenül. Poirot alakja feledhetetlen ebben a történetben, csűrcsavaros esze, kissé nyers modora miatt belopja magát az olvasó szívébe. Mindig egy lépéssel előttem jár, már majdnem rájövök a megoldásra, és akkor ő színre lép, és elorozza előlem a dicsőséget. A Gyilkosság az Orient expresszen most nagyon felkapott, hiszen ismét feldolgozták a filmesek. Én személy szerint színpadon is szívesen megnézném az adaptációt, de az olvasmányélményt szerintem egyik sem múlhatja felül.

Debbie Macomber: Tizenkét nap karácsonyig

Egészen tüneményes volt ez a történet. Aki egy valódi ünnepi limonádéra vágyik, annak maximális kikapcsolódást nyújt a regény. Talán kicsit korán olvastam karácsonyhoz viszonyítva, de a hangulatot mindenképpen megalapozta. Bebizonyosodott, hogy nemcsak filmek, hanem regények is jó szolgálatot tehetnek a karácsonyi feeling megteremtéséhez. Amúgy a könyv olvasása közben éppen az jutott eszembe, mennyire filmvászonra, de legalábbis a tévé képernyőjére kívánkozna ez a történet.

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha

Nagyon biztató sorozatkezdő kötetet olvashattam, habár nehezen tudtam eldönteni, miért van szükség a történet szétdarabolására. Annyira rövid az első rész, hogy szinte bele se melegedünk a rejtélyekbe, máris vége a könyvnek. Vékonyka, csupán 176 oldalas kiadványról beszélünk, de a talányosságával, a sok kérdőjellel azért mégis bekúszott a bőröm alá. Aki a megjelenéskor olvasta, annak eléggé dühítő lehetett, hogy hónapokat kell várnia az újabb információkra, amelyek újból csak pártíz oldalon bukkannak fel.