RÁADÁS – Anna Karenina

Kipipálhatok egy újabb mumust, és ez ráadásul még szórakoztatott is. Lev Tolsztoj örök klasszikusa, amely színpadon és filmekben is időről időre megihleti a rendezőket méltán az egyik legnépszerűbb regény a világon. A csalfa nő, a bűnbe esett asszony megjelenése bizonyára nagy felháborodást kelthetett akkoriban, és valljuk be, még ma is olykor vérlázítónak titulálják a férfiak félrelépésével szemben. A történet több síkon mozog, Anna és Vronszkij párosa mellett Levin és Kitty egymásra találása is várat magára a regényben.

Paula Hawkins: A víz mélyén

Nem tudtam megkedvelni a karaktereket, és olvasás közben rájöttem, hogy Paula Hawkinsnak nem is célja, hogy szeressük a szereplőit. Így volt ez már előző regénye, A lány a vonaton esetében is. Senkiben nincs annyi jóság, hogy feledtetni tudja a sok rosszat. A ki nem mondott szavak, az el nem suttogott kérdések most is számtalan tragédiához vezetnek. A sok belső vívódás, kevés párbeszéd miatt kissé életszerűtlen. Valahogy elképzelhetetlen, hogy ennyi félreértés történjen, de ettől függetlenül sokan szeretni fogják ezt a regényt is.

Julie Klassen: A portréfestő lánya

Mintha Jane Austen vagy Charlotte Brontë visszatért volna, és a 21. században könnyen fogyasztható, igényes nyelvezettel élvezetes történelmi romantikust alkotott. Eddig nem olvastam Julie Klassentől, de ez a regény a rajongójává tett. A történet sem mindennapos, sokakkal ellentétben nekem nem tűnt túl klisésnek sem. Az tény, hogy a cselekményre és a párbeszédekre helyezi a fő hangsúlyt a szerző, csak minimális teret kap a szenvedély és az erotika. A középpontban a ROMANTIKA, csupa nagy betűvel.

Katerina Diamond: A tanár

Szinte sóvárogva vártam, hogy összeérjenek a történet szálai. Sok krimihez hasonlóan itt is feszültségfokozó hatást ért el a szerző a több szálon futó eseményekkel. Már kezdettől fogva tudja az olvasó, hogy a különböző helyszínek és történések, az eltérő foglalkozású emberek mind-mind kapcsolatba hozhatók egymással. Szigorúan 18 év felettieknek javasolt, mert a gyilkolás módszerei a középkori kínzókamrákat idézik. Nem okozott meglepetést a végkifejlet, de az ahhoz vezető út tanulságos volt.

Jane Shemilt: Légszomj

Különösen érzékenyen érintett a téma, de véleményem szerint minden anya (szülő) így lenne ezzel. Egy orvos házaspár rivalizálásába, hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást az emlékeken keresztül. Nem könnyű a gyerekeknek sem, nagyok az elvárások, de az afrikai utazást mindenki nagy izgalommal várja. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem azt az élményt kapják a kontinenstől, mint amire számítottak. A főszereplőt nem sikerült megkedvelnem, mert egy hűvös, számító, karrierista, aki szégyent hoz a 21. századi nőkre.

Tijan: Fallen Crest High

Sokan fanyalognak, nem értik a siker titkát Tijan könyvét illetően. Én is fel tudnék sorolni sok hibát, a sablonosságától kezdve, a magyar fordítás sótlanságáig, de most inkább az erényeit emelem ki. A brazil szappanoperákat idéző hangulata beszippantott, nem tudtam leállni az olvasással. Annak ellenére, hogy semmilyen váratlan fordulat nem történt a cselekményben, mégis kíváncsi voltam, hogyan oldja meg a szerző a különböző helyzeteket. Nem a világ legjobb könyve, sőt, regénynek is csak jóindulattal nevezhető, de engem megvett kilóra.

Alexa Riley: Mindent bele

Rég volt, hogy ennyire untam volna egy könyvet. Vannak történetek, amelyek nem tudják lebilincselni az embert, mert valahogy távol áll a személyiségüktől. Ez a regény viszont egyszerűen csak pocsék volt, egy Szürke 50 fanfiction, vagy még annak is gyenge. A „nagy” előd, Grey és Ana párosa sem irodalmi műremek, de az legalább kikapcsolt. Alexa Riley megálmodott karakterei idegesítőek, a férfi főszereplő pedig irritáló hatással volt rám. Csak akkor ajánlom bárkinek is, ha tényleg nincs más könyv a közelben.