Szerintem nem vagyok egyedül az érzéssel, miszerint
ezentúl máshogy nézek majd a bohócokra. Ezután sem félek tőlük
(sokkal inkább a pókoktól, továbbra is), de előfordult, hogy
éjszaka a mosdóba lépve kissé paranoiás lettem. Hozzáteszem:
borzasztó lassan haladtam a regénnyel, de ez az én problémám,
mert Stephen King továbbra is zseniális, és AZ az egyik
leghátborzongatóbb teremtménye, mert a gyerekek legősibb
félelmeinek teljes arzenálját felvonultatja. Olykor szürreálisnak
is hatott, de ez nem rontott az összképen. King forever.
Kedvenc idézet:
„– Öljük meg Azt. Ez alkalommal igazán öljük
meg.
(…)
– Miért is ne? Nem lehet rosszabb, mint
meginterjúvolni Ozzy Osbourne-t.”
***
Az idén bemutatott film előzetese kellőképpen hátborzongatóra sikerült. Én még nem láttam a filmet, de a mozik jegyeladási statisztikái arra engednek következtetni, szeretik a nézők.
Készült a könyvből egy két részes tévéfilm is még 1990-ben. Csupán az alább látható apróbb részletet néztem meg. Nos, véleményem szerint az író nem lehetett elragadtatva a feldolgozással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése