Sherry Gammon: Szerethetetlen

Borítómániások számára valódi csemege ez a könyv. Hatásos a szürke, borongós világban egy vérvörös ruhába öltöztetett női alak ábrázolása. A horror filmek kedvelői persze rögtön rávágják, olyan mint Samara A kör című klasszikus moziból, de a történetnek természetesen semmi köze a tévéből kimászó lányhoz. Szomorúság, fájdalom, éhezés, alkohol és a drogok is felbukkannak a regényben, emellett a megváltó szerelem, az önbecsülést visszaadó férfi is főszereplőjévé válik a történetnek. Ha nem így lenne, akkor túl valóságos lenne, és nem került volna a sikerlisták élére... .

Fülszöveg:

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más... Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Izgalmas és egyben nyomasztó folytatást ígért a kezdet. Izgalmasnak nem nevezném a történetet, de a nyomasztó érzés olykor elfogott. Kicsit az Elakadó lélegzethez tudnám hasonlítani az érzéseimet. Csakúgy, mint abban a könyvben, itt is többet érdemelt volna az alapfeltevés. Mert adott egy éhező, lelkileg is megnyomorított fiatal lány, egy kiállhatatlan, alkoholista anya, és a kisvárosban terjedő bűnözés, amelynek magja a drogmaffia. Ennek ellenére hiányérzetem maradt, mert érintettük a krimit, a drámát, a romantikát, ám valahogy egyik sem teljesedett ki, csupán belekóstoltunk egy-egy műfajba. Talán a folytatás többet tartogat.

Szereplők:

Seth Prescott: Semmi izgalmasat nem találtam benne. A jóképűség nem érdekes.

Maggie Brown: Alap nebáncsvirág, aki csak azért is veszélybe sodorja magát.

Booker Gatto: A mókamester. Valószínű, a fordítás miatt nem jönnek át a viccei.

A főszereplők közül számomra a titkos ügynök a legszürkébb karakter. Minden magyarázat nélkül megtudjuk, hogy márpedig ő bizony szerelmes a lányba. A fiú jóképű, odaadó, jól főz és szuper ügynök, de nem mozgatta meg a fantáziám.

A lány jellemrajza sok lehetőséget rejt, testileg-lelkileg sérült, vágyik az anyja szeretetére, akinek a vélt vagy valós érzelmeit csak a levelein keresztül ismerjük meg. A regény második felében már untam a lányt is.

A valamivel idősebb (ha jól emlékszem 28 éves) felügyelő talán a legszimpatikusabb mind közül. Valahogy úgy képzelem, hogy a trilógia második része leginkább róla szólhat. (A harmadik pedig a kétbalkezes orvosról, akire nem biztos, hogy rábíznám az életem:)

Pozitívum: Egy újabb trilógia a sorozatok kedvelőinek.

Negatívum: Egy újabb trilógia, amire várni kell.

Kedvcsináló idézet:

„Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen senki mégiscsak szerethető voltam.”