Mire vágyik egy nő, amikor elcsendesedik minden,
alszik az egész család és végre olvashat pár sort elalvás
előtt? Akár egy romantikus történetre, amelyet Sabrina Jeffries
tálal, és olyannyira leköt, hogy legszívesebben én is a Manton
Nyomozóiroda alkalmazottja lennék. Keresve sem találtam volna jobb
történetet, mint ezt a történelmi romantikus regényt, amely a
General Press Könyvkiadó sorozatának júniusi darabja. A herceg
embereinek első része volt ez a könyv, és kíváncsian várom a
többiek történetét is.
Tartalom:
Egy nap váratlan látogató kopogtat a Manton
Nyomozóiroda ajtaján. Az igencsak dühös herceg, Maximilian Cale
magyarázatot követelve kér bebocsátást. Azt állítja ugyanis,
hogy az irodavezető testvére orvul rászedte őt, és nem átallotta
azt hazudni, hogy az ő halottnak hitt bátyja él. A helyszínen
azonban csak az igézően szép Lisette-et találja, az őt becsapó
férfi húgát, aki hiába próbál magyarázattal szolgálni. Cale
szentül hiszi, hogy a testvérek összejátszanak ellene, a nő
azonban váltig állítja, hogy mind ő, mind a fivére ártatlan.
Lisette végül meggyőzi Maximiliant, hogy együtt próbálják meg
kideríteni, hová tűnhetett a bátyja, és hogy valóban él-e a
herceg testvére. Azért, hogy a nő tisztességén folt ne essen,
kénytelenek inkognitóban, férjként és feleségként útra kelni.
Ahogy úti céljuk, Párizs felé tartanak, a kényszer szülte
helyzet megannyi izgalmat tartogat számukra, a legnagyobb kihívás
elé mégis tulajdon szívük állítja őket. Vajon hihetnek az
érzéseiknek, és teret engedhetnek a vágyaiknak, vagy az egész
nem több egy hirtelen fellángolásnál?
Értékelés:
Ami biztos, kezdek függővé válni a kiadó sorozatát
illetően. Olyannyira rákaptam a történelmi romantikusokra, hogy
már beszereztem egy következő gyöngyszemet. De ne szaladjunk
ennyire előre, mert A herceg embereinek első része is megvett
kilóra. Szerethető karakterekkel, kifinomult cselszövésekkel, egy
kis ármánnyal, no, és fékezhetetlen szerelemmel. A középpontban
a Manton Nyomozóiroda, amelynek a jövőben is nagy szerepe lesz
még, ez a rész pedig a herceg és az irodavezető húgának
kalandos szerelmét meséli el.
Lisette: Megzabolázhatatlan
nőszemély, aki szenvedélyesen szeret élni.
Max: Tipikus
angol főúr, hűvös, lekezelő, de a szerelemben odaadó.
Kezdettől fogva a történet mozgatórugója Lisette,
aki egy vicomte törvénytelen lányaként megtapasztalta az élet jó
és sötét oldalát is. Ám mindezek ellenére derűje túláradó,
bárki, aki a közelében tartózkodik felpezsdül. Ő csak teljes
szívvel képes szeretni, nem hajlandó fejet hajtani még a herceg
óhaja előtt sem.
Kezdetben fennhéjázó, pökhendi alaknak tűnik Max,
aki igazi hercegként lekezelő, arrogáns viselkedésével akár
visszataszítónak is tűnhetne. Ám hamar kiderül, hogy ő is csak
egy esendő lélek, aki nem tudja féken tartani az érzéseit
Lisette közelében. Kettejük között szinte izzik a levegő, és
egyre inkább a vesztükbe rohannak.
Dom: A
legkiegyensúlyozottabb karakter Lisette féltestvére
Tristan: A lány
édesbátyja viszont a legellentmondásosabb személyiség.
Dom, akit kitagadott a bátyja, most féltestvéreit tekinti a családjának. Lisette és Tristan jelentik számára a mindent, bármire képes értük.
Tristan a család fekete báránya, aki egy ifjúkori botlása miatt állandó bujkálásra kényszerül. A rossz fiú valójában a jó ügyért száll harcba.
Pozitívum:
A kikapcsolódás garantált, még ha klisés, akkor is.
Negatívum:
Lassan haladtam vele, mert
kevés volt a szabadidőm.
A könyv borítóján a főhősnő, Lisette jelenik meg, akit egy nagyon is 21. századi arcú lány személyesít meg. Az elgondolás, egy kereveten ülő sötét hajú nő önmagában még nem is volna rossz. A ruhája pedig valami mennyei, imádom ezt a zöld árnyalatot! Viszont a lány arca számomra nehezen elképzelhető a korabeli Angliában.
Kedvcsináló
idézet:
„– Én is kedvelem önt, maga faragatlan szamár – mondta Lisette, aztán, amiért ilyen vallomásra ragadtatta magát, bosszankodva hozzátette: – De ha még egyszer megmarkolja a mellem, esküszöm, hogy felpofozom.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése