2017. július 16., vasárnap

Elizabeth Berg: Hol volt, hol nem volt…

Szépen megírt fejlődésregényt kaptam Elizabeth Bergtől. Bár a célközönség szerintem nem én vagyok, mégis átéreztem az ötvenes korosztály problémáit, a válás okozta sebeket, a gyerekük iránti szüntelen aggodalmat. Ennek a könyvnek nem a meghökkentés volt a célja, hanem az elengedés. Lassan folydogáló, gyengéden körülölelő stílus jellemzi az írónőt. Elalvás előttre időzítettem az olvasást, mert megnyugtatott, sallangmentes, letisztult gondolatokat adott.


Tartalom:

John és Irene Marsh valaha házasok voltak, most azonban az Amerikai Egyesült Államok két végében élnek. Látszólag csak egyvalami köti össze őket, pontosabban egyvalaki, a lányuk.
Amikor Sadie, a szülei tudomása szerint, hétvégi sziklamászásra indul, és nem jelentkezik időben, az anyja rögtön a legrosszabbra gondol, és értesíti a volt férjét. John haladéktalanul San Franciscóba repül, hogy vele legyen a nehéz percekben, de arra egyikük sem számít, hogy a váratlan együttlét mindannyiuk életében sorsfordító változásokat hoz.

Értékelés:

Sorsfordító változásként is lehet értékelni a főszereplők kibontakozását. Az anya olykor idegesítő, megkeseredett gondolatai ellenére még ezt a karaktert is el tudtam fogadni, mert hitelesnek tűnt. Talán ez a kulcs a regényhez, emberi figurákkal történnek hétköznapi események. Mindkét korosztály, a szülők és a tizennyolc éves lányuk is megküzd a maga démonaival. A lány előtt az egyetem, az elköltözés gondolata lebeg fenyegetően, a szülők pedig a magány ellen küzdenek, hol így, hol úgy, de mindenképpen külön.

Irene: Fél az öregedéstől, a magánytól, de az elköteleződés is riasztó számára.
John: A rossz házassága ellenére nem tart az újabb kapcsolattól.
Sadie: Félig már felnőtt saját döntésekkel, de olykor még megretten a felnőttkortól.

Már tíz éve egyedül neveli a lányát Irene, de még mindig John tartja a mintaférfinak. Öregnek, elhasználtnak érzi magát, pedig a kora ellenére még mindig nagyon csinos, bármelyik ujjára találna férfit. A személyisége viszont mindebben akadályozza, szorongó, aggodalmaskodó típus, olykor még basáskodó anya.
A távoli apa mintaképe John. Amikor Sadie nála tölti az időt inkább baráti a viszonyuk, az apa-lánya hierarchia háttérbe szorult a válást követően. A férfi még mindig jóképű, ezt a korabeli nők is hamar észreveszik. John megérett egy újabb komoly kapcsolatra, csak a végső elszántság hiányzik.
Szeretne kilépni anyja árnyékából Sadie, ezért olykor őrültségekbe keveredik. Hamar lángra lobban a szerelem közte és a vele egyidős Ron között. Érte még hazudni is képes a szüleinek, ám a füllentés miatt akár az életével is fizethet. A büszke felnőtt lányból így hamar visszavedlik gyámoltalan kislánnyá.

Ron: Komolyabb a koránál, őszintén szereti Sadie, csak neki is vannak titkai.
Amy: Irene teljes ellentéte, éppen ilyen nő kell most Johnnak.

Nem sokat tudunk meg Sadie barátjáról, de ami biztos, az érzelmei teljesen őszinték, mindenáron megvédené a lányt.
A középkorú Amy, aki elveszítette férjét a tökéletes társ John számára. A tragédia ellenére is életvidám, odaadó nő. Minden férfi boldog lehet mellette.


Pozitívum: Érzelmi feltöltődésre, a napi feszültség levezetésére tökéletes.
Negatívum: A fülszöveg nem tükrözi hűen a történetet.

Nagyon szépre sikerült a könyv borítója, talán ez volt az első, ami megfogott benne. A menyasszonyról készült kép a házasságot, annak kudarcát, vagy éppen a pozitívumait szimbolizálja. Halvány rózsaszín rózsabimbó és azok szirmai teszik érzékivé, romantikussá a borítót.

Kedvcsináló idézet:



Mert az első randin még mindenki felveszi a legszebb cipőjét, remélve, hogy eljut majd benne egy olyan helyre, ahol végre leveheti.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése