Már a könyv borítója sejteti, hogy borús hangulatú könyvről van szó. A képen látható mentőmellények, és a cím is sejtetik, hogy itt bizony katasztrófa történt, és ezt a történetet dolgozta fel Ruta Sepetys. Nem ismerem az írónő munkásságát, de olvasói értékeléseket böngészve kiderült számomra, hogy igen alapos szerzőről van szó, aki mélyre ássa magát az eseményekben a kutatómunka során. A Tengerbe veszett könnyek Kelet-Poroszországból figyeli a II. világháború történéseit.
Kiadó: Maxim, 2016
420 oldal
Eredeti mű: Salt to the Sea
Fordította: Bozai Ágota
Tartalom:
A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer
kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a
szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár
rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése